http://blog.mfor.hu

Könnyen azt vehetjük észre a hirdetési újságok és az internet böngészésekor, hogy egy-egy lakást számtalan telefonszámmal, elérhetőséggel és árral hirdetnek. A háttérben ilyenkor az a helyzet, hogy a tulajdonos jó sok ingatlanirodát megbízott az eladással - melyiket válasszuk?

Mondd, te kit választanál?

Ha megtetszett egy lakás, és kapcsolatba szeretnénk lépni tulajdonosával, nagyon könnyen előfordulhat, hogy valamelyik ingatlanközvetítő áll a hirdetés mögött – nem is egy hasonló médium él az ingatlanirodákból – így az ő munkatársuk segítségével kell megtekintenünk a lakást. Ettől nem szabad azonnal ódzkodni, és lecsapni a telefont, ha jó ingatlanost fogunk ki, nagyon sokat segíthet (lásd előző cikkünkben), persze előfordulhat az is, hogy aki kimegy velünk, még soha az életben nem látta a lakást, hanem különféle papírokból tájékozódik, vagy jobb esetben az eladóra bízza a bemutatást. (Szerencsére ez a típus egyre inkább ritka).

Nem szabad meglepődni azon sem, ha mondjuk egy internetes adatbázisban ugyanannak a lakásnak a hirdetését látjuk konkrétan egymás után mondjuk tízszer, csak különböző telefonszámokkal. Ennek az az oka, hogy a tulajdonos jó sok céget megbízott (erről szintén szóltunk az előző írásunkban), akik mind hirdetni kezdték az ingatlant. Választhatunk közülük az ár alapján (ami nemritkán különbözik), vagy éppen a helyesírási hibák számának alapján, de mondhatjuk azt is, hogy valami komolyabb céggel kezdünk, de van aki véletlenszerűen, rábökésre választ. Először telefonáljunk, már az is nagyon sokszor segít abban, melyik közvetítővel nem érdemes találkozni.

A lakás megtekintése

A megtekintésre nem lehet általános receptet adni, minden ingatlan esetében más és más helyzet alakul ki. Ha már az utcán rosszul vagyunk a látványtól, esetleg nem jön be a feltört postaládákkal és kutyapiszokkal hívogató kapualj, dönthetünk úgy is, hogy akár fel sem megyünk a lakásba. Ennek ugyan sem az ingatlanos, sem az eladó nem fog örülni, de legalább mindenki időt takarított meg, semmivel nem jobb, ha felmegyünk az ingatlanba, majd viharsebesen távozunk. Azonban jó tudni, hogy borzalmas kinézetű házak is rejthetnek nagyon jó lakásokat – de természetesen érthető, ha valakinek a külső környezet is fontos.

Mielőtt azonban bármi is történik, a legtöbb ingatlanos elénk tár egy dokumentumot, melynek neve megtekintési nyilatkozat. Ennek aláírásával ismerjük el, hogy az ingatlant az adott közvetítő mutatta be nekünk elsőnek, ő pedig ha vásárolunk, ezzel tarthat majd igényt jutalékára. Idáig tulajdonképpen rendben is van a dolog, ám itt-ott a megtekintési nyilatkozatok is tudnak érdekes dolgokat tartalmazni. Alapesetben néhány személyes adat, a megtekintés elismeréséről szóló formaszöveg, és az aláírás helye szerepel. A nyilatkozat hol nyomdai kivitelezésű, hol egy sima A4-es (ne adj isten kockás!) papír, ami csak arra vár, hogy kitöltsük és aláírjuk.

Féljünk-e a megtekintési nyilatkozattól?

Semmiképpen ne, a közvetítés a vevők számára – általában – ingyenes. És itt álljunk is meg egy pillanatra: mielőtt kitöltenénk ezt a bizonyos nyilatkozatot, olvassuk el mi van rajta. Létezik olyan cég is, ahol a vevőtől is jutalékot kérnek, és ez bizony máris szerepelhet a papíron – gondoljuk meg, hogy számtalan ingyenes szolgáltatás kínáló hálózat megléte esetén valóban óhajtunk-e fizetni.

A különféle vevői trükkök elkerülése érdekében (mert ezekből is van jónéhány), egyes esetekben már olyan kitételek is szerepelhetnek, hogy amennyiben közeli családtag, rokon vásárolja meg később a lakást, amit mi láttunk, akkor különféle szankciók léphetnek életbe. Ez hol finoman, hol durván van megfogalmazva, döntsük el, alá kívánjuk-e írni. Ha teljesen abszurd dolgok szerepelnek a nyilatkozaton, inkább tekintsünk el a lakás megnézésétől, a bíróság lehet később sokmindent érvénytelenít, de egy kellemetlen procedúra, és sok időveszteség keletkezhet az ügyből.

Létezik itt adatvédelem?

Érzékeny kérdés a személyes adatok megadása. Az ingatlanos nem hatóság, tehát ő kvázi semmiféle papírt nem kérhet el tőlünk, azzal kell megelégednie, amit mi a lapra ráírunk. Gyanú esetén azonban ő is mondhatja azt, hogy inkább nem mutat lakást, hiszen ha később éppen mi vesszük meg, nem tudja bizonyítani, hogy ő hozta a vevőt – a nyilatkozat kitöltése tehát mindkét fél érdeke, és egy korrekt ingatlanközvetítő esetén fel sem szabad, hogy merüljön bármiféle gyanú ezzel kapcsolatban.

Milyen módszerekkel próbálkoznak egyes vevők, egyedül vagy csoportosan érdemes menni lakást nézni, mit tegyünk, ha az eladó diszkréten félrevon? A Lakásmustrán ez is hamarosan kiderül.   írta: Martin Péter

Forrás: http://blog.mfor.hu/lakasmustra/1152.html