PRÓBÁLKOZUNK, PRÓBÁLKOZNAK

Átverések az ingatlanpiacon - újabb tanulságos történetek (2.)

Hogyan próbálják átverni az ügyfelek a közvetítőt vagy az ingatlanos a kollégáját? Milyen veszélyek leselkednek azokra, akik nem megfelelő irodával, "szakemberrel" szerződnek? Mit tapasztaltak olvasóink? Alább kiderül.

Kivel van baj? Bár a kisebb irodák közül sokan elégedetlenek a nagy franchise hálózatokkal, van, aki szerint nem ezek fojtják meg kis- és közepes közvetítőket, hanem azok a kényszervállalkozók, akik - megfelelő törvényi szabályozás és kamara híján - a "konyhaasztalról", illegálisan, képesítés, szakértelem és adófizetés nélkül, nélkül dolgoznak. Bár vannak komoly kísérletek (ilyen például a Magyar Ingatlan Szövetség, Magyar Ingatlan Klub, vagy a Magyar Ingatlan Tanács által szervezett Ingatlanparlament), az ingatlanszakma teljes összefogása egyelőre várat magára, csakúgy, mint a megfelelő állami szabályozás, illetve az ingatlankamara létrejötte.

Hétvégi cikkünkben azokról a trükkökről írtunk, amelyekkel az ügyfelek akarják átvágni az ingatlanközvetítőket, hogy így spórolják meg a jutalékot. E témát folytatva most arra is kitérünk, hogy a közvetítők miként próbálják akár egymást is átvágni, illetve helyt adunk néhány olyan, olvasóinktól befutott panasznak, amelyek az ingatlanosok munkájával kapcsolatosak. Ezúttal is köszönjük a Magyar Ingatlan Klub segítségét.

Közvetítők, egymás ellen

A közvetítők időnként egymást sem kímélik, az egyes ajánlatok "ellopására" is van példa. Felmegy a honlapodra letölti a képeket és a leírásokat, ezeket átteszi a sajátjára, majd ha nála jelentkezik az érdeklődő, értesít minket is. Ha pedig létrejön az üzlet, elvárja, hogy osztozzunk a jutalékon - osztotta meg tapasztalatát az egyik közepes méretű iroda munkatársa. Az is előfordul, hogy az ingatlaniroda munkatársa megpróbál saját zsebre dolgozni, eltitkolja a főnök és a többiek elől az üzletet - s erre megkéri az eladót és a vevőt is -, cserébe megelégszik kisebb, például 1,5 százalékos jutalékkal is. Nem ritka, hogy a hirdetésekre ügyfélnek álcázott kolléga jelentkezik, aki különböző trükkökkel próbálja meg kiszedni a piacra dobott ingatlan címét, vagy legalább a környéket, mert "nem ér rá és így már a cím után kiszűri azt, hogy egyáltalán mi érdekli".

És ha tényleg fontos a cím?

Utóbbihoz hasonló érveléssel persze a vevő- és bérlőjelöltek is élnek, s a környéket behatárolva kérdezgetnek, így próbálva meg megszerezni legalább az utca nevét. Nem biztos persze, hogy az ilyen érdeklődő az ingatlanost akarja kikerülni. Ha valaki jól ismeri az adott környéket, érthető, hogy nem akarja pazarolni az idejét a számára szóba sem jöhető utcákban lévő ingatlanok megtekintésére.
Az egyik olvasónk példája is erről szól. Zuglóban, egy bizonyos környéken kerestem lakást. Ha a tulajdonos hirdetett, készségesen nyilatkozott, de a közvetítők az őrületbe kergettek azzal, hogy egy-egy, szinte a fél kerületet átszelő utca esetében sem mondták meg legalább azt, hogy melyik kereszteződéshez esik közel az általuk hirdetett ingatlan. Megértem, hogy óvatosak, de az, amikor egy ilyen hosszú utca végén találkoztam az ingatlanossal, majd a megtekintési nyilatkozat aláíratása után szólt, hogy kövessem a kocsiját, és így autóztunk el az utca másik végéhez közelebb lévő házig, inkább egy harmadosztályú kémfilmbe illett.

Egy hétköznapi példa

Volt, hogy egy kedves idős hölgyet fuvaroztam végig a II. és XII. kerületben, megmutatva az összes 120-140 négyzetméter közötti lakást - mondta az egyik közvetítő. A hölgy azt állította, hogy a fia - aki jelenleg külföldön él - szeretne venni egy új, vagy újszerű lakást. Most tehát ő az "előfutár" aki a gyermeke ízlése szerint egyfajta előszűrést végez, s a fiú, amikor visszaérkezik Budapestre, már csak a mama által jónak ítélt ingatlanokat nézné meg. Ezek után két-három nappal egy másik ingatlanos jelentkezett a megtekintett ingatlanokra, azokra is, ahol nem volt eladási szándékot jelző tábla, és a tulajdonos nem is hirdette a lakást. Épp a tulajok hívtak fel, mert nem értették, hogy hogyan pattanhatott elő a semmiből egy ingatlanos azzal, "hogy hallottam van eladó lakás".

Vonzóbb a magas ár?

A közvetítők között olyan sztorik is forognak, amelyek a piac nagyobb szereplőinek nem éppen fair magatartásáról szólnak. Az egyik ilyen nagy cégnél például állítólag az a szokás, hogy az ügyfél ingatlanát túlzottan felértékelik (márpedig a csinosabb reménybeli összeg hallatán a kuncsaft ezt a társaságot és nem a reálisabb értéket mondó irodát választja), majd később, amikor látszik, hogy a drága lakás nem talál vevőt, a piaci helyzetre hivatkozva próbálják rábeszélni az alacsonyabb árra. Hab a tortán, hogy ennél a társaságnál kiemelkedően magas a jutalék nagysága, ami tovább drágítja az ott meghirdetett ingatlanokat.

Óvatosan a limitárral

Nem ritka, hogy a megbízási szerződésben két ár szerepel: az irányár és az ún. limitár. Utóbbinak általában az a szerepe, hogy a közvetítőnek akkor is jár a jutalék, ha olyan vevőjelöltet hoz, aki legalább a limitárat megadná, ám az eladó mégsem hajlandó megválni ingatlanától. A limitár intézménye alapesetben és jól belőve jogos, hiszen ez garantálhatja az ingatlanos számára, hogy nem dolgozik hiába. A tulajdonosnak persze alaposan meg kell gondolni, hogy mi az az ár, amiért már tényleg eladná ingatlanát, ha az nem kel el az irányárhoz közeli summáért.
Problémával csak akkor szembesül az eladó, ha ezt a limitárat az irányárhoz képest túlzottan alacsonyan állapítják meg. Egy, a fővárosban több, vonzó irodával is jelen lévő cégről az a pletyka járja, hogy ezzel az eszközzel él - vissza. A trükk lényege, hogy jelentkezik az érdeklődő (az ingatlanos strómanja, valós vételi szándék nélkül), ajánlatát persze visszautasítja a szerződéskötés során nem kellően éber tulajdonos, de a több százezer forintra rúgó jutalékkal máris tartozik a közvetítőnek.

Ügyfélpanaszok, újra

Előző cikkünk után több, a nem megfelelően képzett ingatlanközvetítőre panaszkodó levél is befutott. Egyik olvasónk, aki aktív lakáskereső magánszemélyként definiálta magát, és mint ilyen, több neves és kisebb irodával is kapcsolatba került, azt tapasztalta, hogy sokszor komoly kívánnivalót hagy maga után az adott közvetítő vagy referens jogi, műszaki és értékesítési tudása. További panasz, hogy nem készítik fel az eladót, hogy annak milyen papírokkal, igazolásokkal és információval kellene rendelkeznie a lakásról. Az sem segíti éppen az ingatlanra vadászót, hogy ugyanaz a lakás többször is szerepel az egyes keresőoldalakon. Egy másik olvasónk, aki több ingatlanát szokta kiadni, és így sok közvetítővel áll több éve tartó munkakapcsolatban, azt kifogásolta, hogy az általa látott szerződések alapvető jogi ismeretek hiányáról tanúskodnak. Volt, aki azt tapasztalta, hogy egyes közvetítők még a vevőktől is próbálnak némi pénzhez jutni: ha például ha a vevő számára felróható okból hiúsul meg a szerződés, a vételár 1 százalékának megfelelő összegre tartott volna igényt.

Ádám Viktor